 | Ma | 81 |
 | Tegnap | 48 |
 | A héten | 449 |
 | A múlt héten | 516 |
 | A hónapban | 2190 |
 | A múlt hónapban | 2532 |
 | Összesen | 45425 |
Tájékoztatás
A Medicin-Liget Alapítvány Kincses Sziget Szépkorúak Otthona és Kistérségi Gondozási Centrum sajnálattal értesíti a Támogató Szolgáltatást igénybe vevő gondozottait, hogy mivel a Támogató Szolgálat működése 2012. január 1-től állami normatívára nem nyert befogadást, a szállító szolgálatot és a személyi segítést csak teljes önköltségi áron tudja nyújtani.
Térítési díjaink 2012.01.01-től:
• a szállítás térítési díja 180 Ft/km
• a személyi segítés díja 700 Ft/óra
Elérhetőségeink:
Tel.: 06-36-563-320 mobil.: 06-70-320-62-73
Megértésüket köszönjük.
Hevér János sk.
kuratóriumi elnök
KARÁCSONYI ÜNNEPSÉG
2011. december 23-án délután a Kincses Sziget Szépkorúak Otthona lakói, gondozottjai és a dolgozók bensőséges Karácsonyi ünnepséget rendeztek. Az ünnepségre meghívást kaptak és szép számban részt vettek a lakók hozzátartozói is.
A rendezvény előtt már napokkal korábban megkezdődött az Otthon feldíszítése az Ünnepre. Az egyik lakónk gyönyörű Betlehemet készített agyagból, mely kivilágítva tovább emelte az ünnepi hangulatot. Az otthon lakói karácsonyi Betlehemes műsorral készültek. Mindenki nagy izgalommal várta a délutáni gyertyagyújtást.
Az ünnepi műsorban fellépett a felsőtárkányi Rozmaring Népdalkör, melynek három tagja egy gyönyörű énekes-mesés történetben elevenítette fel Jézus születését. Ezt követően léptek fel a közönség előtt a lakók egy közösen összeállított Betlehemes színjátékkal. Az idősek megható műsora nagy sikert aratott, csodálatos hangulatot varázsolva elénk. Sokan meghatódtak a gyönyörű műsor láttán.
Az estét közös ünnepi vacsora zárta.
Mi így kívántunk mindenkinek BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!
Forrás Kft. megújuló energiaszolgáltatása a Medicin-Liget Alapítványban.
III. Patrónus Party
Évről évre jobb... Idén harmadik alkalommal rendezte meg a Medicin-Liget Egészségmegőrző Alapítvány támogatottjai számára a Patrónus Partyt. Szeptember 10-én, szombaton, csodálatosan napfényes és meleg időben ismét megtelt nyüzsgéssel az egyébként békés, csendes Kincses Sziget Szépkorúak Otthona udvara. A már hagyományosnak mondható Patrónus Party nemcsak a bentlakásos otthon lakói és az alapítvány gondozottjai számára szerveződik. A hozzátartozókat és kívülállókat is vendégül látja az Alapítvány azzal a nemtitkolt szándékkal, hogy legalább egy napra közelebb kerüljenek egymáshoz a családok, idősek és fiatalok, fogyatékkal élők és egészséges emberek. A Patrónus Party a tolerancia és az odafigyelés napja is egyúttal. Egy nap, amikor rácsodálkozunk egymás tehetségére. Az a nap, amikor a 80-90 évet betöltött idős emberek szívvel-lélekkel énekelnek a színpadon, ahogyan a Kincses Sziget lakói és az egri Petőfi úti idősotthon lakói is tették. S miközben hallgattuk őket arra gondoltunk: milyen irigylésre méltóan energikusak! Ez a nap a csodálkozás napja is volt, amikor tágra nyílt szemmel bámultuk, milyen gyönyörűen lehet táncolni tolószékben is, mint ahogy megmutatták nekünk a Forrás Fogyatékkal Élő Fiatalok Alapítványának pártfogoltjai Csodálatos világ című darabjukban. Láthattunk mazsoretteket, megnézhettük az Egres néptáncegyüttes fergeteges műsorát és gyermekkorunk egyik kedves meséjét, az Aranyszőrű bárányt is feleleveníthettük az MSMME Színfolt színjátszóköre előadása révén. A nótacsokrok, táncos, vidám produkciók között pedig megjelent Krizbai Teca is, aki mostanra egész hazánk szívébe belopta magát csodás hangjával, elbűvölő zongorajátékával és azzal a szerénységgel, amelyet a folyamatos sikerek ellenére is sikerült megőriznie. Teca saját bevallása szerint torokgyulladással küzdött, de ez semmit sem vont le produkciójának értékéből, melyet egy órán át élvezhetett a közönség. A napot, - melyen a rend őrei és a tűzoltóság munkatársai is tiszteletüket tették – a Tekergő Zenekar táncháza zárta vidám dallamokkal és kipirult, táncoló emberekkel. Bízunk abban, hogy minden látogatónak sikerült egy picit hazavinnie magával abból a szeretetből és vidámságból, amely a III. Patrónus Partyt megtöltötte. S ha valaki lemaradt volna róla, sebaj...Jövőre ugyanekkor ugyanitt! De addig is találnak néhány képet a galériában erről a jól sikerült napról. Új, korszerű mosoda Noszvajon
A noszvaji Kincses Sziget Szépkorúak Otthona épülete szomszédságában május elején új mosoda került átadásra. A létesítmény az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében valósult meg az Otthon működését támogató Forrás Kft. sikeres pályázatának köszönhetően. A Forrás Kft. több mint 11 millió forintot nyert el a projekt megvalósításához, így a csaknem 50 fő elhelyezését biztosító idősek otthona egy olyan mosodával bővült, amely minden tekintetben képes kiszolgálni a lakók igényeit.
Dilemma
Az életünk döntések sorozata, döntünk minden pillanatban, s minden egyes döntésünknek kihatása van a további életünkre, sőt, a másokéra is. Azt mondják, nincsenek jó vagy rossz döntések, csupán döntések vannak. De mi alapján döntsünk? Érzelmi alapon, vagy inkább észérvek szerint? „Hallgass a szívedre!” - tartja a mondás. Ugyanakkor egy másik mondás szerint : „a Pokol útjai jószándékkal vannak kikövezve.” Hogyan függ össze ez a két dolog egymással? Kiderül az alábbi történetből, amely bár egyedi, mégis bármelyikünkről szólhatna.... Marika néni 75 éves, a férjét, János bácsit tavaly novemberben temette el. A házasságuk inkább rossz volt, mint jó, de született 3 gyermekük, 5 unokájuk és 4 dédunokájuk, és Marika néni erre csak azt mondja: „Ezért megérte megismernem ezt a rossz embert. - majd sírva fakad. Siratja azt a rossz, kezelhetetlen és most mégis pótolhatatlan embert, aki egykor a férje volt. Fia több mint száz kilométerre él anyjától, s csak ritkán látogatja meg. Nagy a távolság, s kevés az idő.
Idősebb lánya hetente egy-két alkalommal ebédet hoz neki, amiből a törékeny asszony apró madárka módjára épphogy csak csipeget sovány ujjaival. Ki gondolná, hogy ez a sápadt, összeaszott asszony valaha volt pirospozsgás és 120 kiló is?
„A kisebbik lányom gondozott sokáig, volt is elege szegénynek.” - mondja Marika néni sopánkodva. „Volt úgy, hogy amíg az apjuk élt és beteg volt, azt is fürdette, etette, borotválta, mert a másik két gyerekem messze van. Én meg ott voltam neki nyomorultan, nemigen tudtam neki segíteni...”
Középső gyermeke, a fiatalabb lánya munka mellett gondozta szüleit, s ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, folyamatosan egyre kintebb tolta saját fizikai képességeinek határait. Apja halála után, anyját is ápolgatnia, emelgetnie kellett, mert Marika néni fél évvel ezelőtt elesett, s a lábában megrepedt az izomszalag. Azóta se bottal, sem kerettel nem tud járni, így körülményes a tisztálkodás is.
„Jaj, jaj! Nagy butaságot csináltam! - kezdi a baleset elbeszélését Marika néni. „ A lányom dolgozott, én meg egyedül voltam odahaza. Elindultam, hogy kinyissam az ablakot és magam se tudom hogyan, megcsúszott a lábam és elestem. Utána nem tudtam felkelni, majd csak mikor a lányom hazajött, akkor kerültem fel az ágyra, addig véges végig a földön ültem már amennyire sikerült felkászálódni. Jó hogy a fejem nem ütöttem széjjel a bútor sarkán...”
Ez volt az első figyelmeztetés az élettől a beteg és a hozzátartozó számára. Aztán jött a második, mely végül magával hozta a megoldást is. Ezt már Marika néni fiatalabb lánya, Valika meséli el.
„Miután Anyu így járt, igyekeztem még jobban ügyelni arra, hogy minden a keze ügyében legyen és ne kelljen felkelnie, míg haza nem érek. Szerencsére helyben dolgozom, ebédidőben elmentem a munkahelyemről megebédeltetni, megnéztem, hogy jól van-e. A főnököm nagyon emberséges, de sokszor rettegtem attól, hogy egyszer majd megunja az állandó eljárkálásomat és elbocsát. Amióta Anyu izomszalagja megrepedt, szinte mozdulni sem bírt, csak feküdt és feküdt. Az egyik reggel, mikor indultam dolgozni, mintegy sugallatra, átmentem hozzá meglátogatni. Akkor láttam, hogy a fél oldala lebénult, félrebeszél és fehér, mint a fal. Azonnal hívtam az orvost, ő a mentőt, s bevittük a kórházba. Ott derült ki, hogy cukorbeteg, s az is, hogy a talpán lévő seb orbánc, ami miatt amputálni kell a jobb lábfejét... Rettenetes volt... Magamat okoltam azért, mert nem tudtam eleget törődni vele, nem figyeltem alaposan a lábán lévő sebre. Sokáig azt hittük, hogy a bokáját rögzítő gumiharisnya széle kezdte ki a bőrét, azért sebes. Kezelgettük mi azt mindennel, látszólag javult is, de csak nem akart múlni. Ki hitte volna, hogy majd a lábfeje is rámegy erre. - mondja, s elöntik a szemét a könnyek.
„ Hát az biztos, hogy borzasztó volt, - mondja Marika néni. De szegény lányom nem tehetett semmiről, olyan de olyan fáradt volt már minden nap végére, hogy már azon aggódtam, valami baja lesz.”
„Sokat zsörtölődtem vele, nem volt türelmem már és volt, hogy veszekedtem rá, utána pedig megbántam. Zokogtunk egymás nyakában.” - emlékszik vissza Valika szomorú mosollyal. „Egyre fáradtabb és ingerültebb lettem, mindenki látta, hogy valamit tenni kell, mert ez így nem tartható állapot. Egyre többen mondták, hogy vigyük Anyut idősek otthonába, de tiltakoztam ellene. Én Anyuért aggódtam, a gyerekeim meg értem. A lányomék nemrég építkeztek, jóformán nem is láttam a házukat sem, mert nem tudtam elmozdulni mellőle.”
„A drága kislányom azt mondta mindenkinek, hogy az én anyám se hagyott magamra, amikor még nem tudtam járni és pelenkázni kellett, vagy amikor beteg voltam és virrasztani kellett mellettem.” - mondja Marika néni elérzékenyülve, elcsukló hangon
„Végül közösen döntöttünk úgy, hogy Anyu otthonba költözik - veszi át a szót lánya, megszorítva édesanyja kezét. Miután elesett és órákat töltött a hideg padlón, utána meg utolsó pillanatban került kórházba nagy betegen, én is beláttam, hogy jobb, ha szakképzett emberek ügyelnek rá. Látja, én az orbáncot sem ismertem fel, és majdnem nagy baj lett belőle. Az operáló orvos azt mondta, akár bele is halhatott volna, ha nagyon elterjed a fertőzés. Nehéz volt elengedni az anyámat, de így legalább tudom, hogy mindig jó kezekben van, jobb kezekben, mintha nálam lenne. Hétvégente eljövünk meglátogatni, és mindnyájan tudjuk, hogy nem azért van itt, mert nem fontos a családjának, hanem azért, mert nagyon is fontos.
-br- |
